Mi számít pontforrásnak, és miért fontos a mérése?
Ha ipari vagy energetikai létesítményt üzemeltetsz, jó eséllyel találkoztál már azzal a fogalommal, hogy pontforrás. Ilyen forrásnak számít minden olyan technológiai berendezés, amelyen keresztül a légszennyező anyagokat zárt rendszerben vezetik ki a szabadba – például egy kazán kéménye, egy festőfülke elszívócsöve vagy egy hegesztőüzem szellőztetőrendszere.
A pontforrás kibocsátás mérés célja, hogy a hatóságok és az üzemeltetők is pontos képet kapjanak arról, milyen anyagok és milyen koncentrációban kerülnek a légkörbe. Ez az adat alapja nemcsak a környezetvédelmi engedélyezési eljárásoknak, hanem a kibocsátási határértékek betartásának ellenőrzéséhez is.
Mikor válik kötelezővé a mérés?
A pontforrások kibocsátásának mérése nem minden esetben kötelező – a szabályozás attól függ, milyen tevékenységet végzel, mekkora teljesítményű a berendezés, és milyen anyagokat juttatsz ki a levegőbe. A 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet határozza meg, hogy mely létesítmények esetében szükséges rendszeres kibocsátásmérés, és milyen gyakorisággal.
Például egy 1 MW feletti kazán esetén évente legalább egyszer kötelező elvégeztetni a mérést, míg kisebb teljesítményű berendezéseknél elegendő lehet az engedélyezés során végzett egyszeri vizsgálat. De bizonyos iparágakban – például fémmegmunkálás, vegyipar, faipar – a technológiai sajátosságok miatt a mérés akár negyedévente is előírt lehet.
Fontos szempont az is, hogy a tevékenységed egyedi vagy integrált környezethasználati engedély (IPPC) hatálya alá tartozik-e. Az IPPC-engedélyekben ugyanis külön kibocsátási határértékeket is előírhatnak, amelyek betartását csak mérésekkel lehet igazolni.
Hogyan zajlik a mintavétel?
A mérési folyamat egyáltalán nem olyan egyszerű, mint egy laboratóriumi levegőmintavétel. A pontforrások esetében ipari körülmények között, gyakran nagy magasságban, speciális mérőhelyekről történik a mintavétel. A méréseket kizárólag akkreditált laboratóriumok vagy környezetvédelmi szolgáltatók végezhetik, akik rendelkeznek a megfelelő mérőeszközökkel, engedélyekkel és tapasztalattal.
A mintavétel során a szakemberek felmérik a kibocsátás mennyiségét és összetételét. Megmérik többek között:
-
a füstgáz tömegáramot,
-
a szilárd és folyékony halmazállapotú szennyezőket,
-
az illékony szerves vegyületeket (VOC),
-
a nitrogén-oxidokat (NOx),
-
a kén-dioxidot (SO₂),
-
a szén-monoxidot (CO),
-
illetve a különféle fémtartalmú vegyületeket.
A mintavétel során minden paramétert adott technikai előírás szerint kell rögzíteni, és az eredményeket összevetni az engedélyben szereplő határértékekkel.
Milyen dokumentáció kapcsolódik hozzá?
A mérés elvégzése után a szolgáltató elkészíti a hivatalos mérési jegyzőkönyvet, amely tartalmazza a pontos műszaki paramétereket, a mérési körülményeket, az alkalmazott módszereket és az eredményeket. Ezt a jegyzőkönyvet be kell nyújtani a területileg illetékes környezetvédelmi hatósághoz, általában az éves környezetvédelmi adatszolgáltatás részeként.
A pontforras.hu weboldalon egyébként több mintavételi és dokumentációs útmutatót is elérsz, amelyek segítenek abban, hogyan készülj fel egy hatósági ellenőrzésre vagy új engedélyeztetésre. Ha eddig még nem volt dolgod ilyen méréssel, érdemes időben felvenned a kapcsolatot szakértővel, hogy ne az utolsó pillanatban derüljenek ki a hiányosságok.
Milyen hibákat érdemes elkerülni?
Több gyakori hibával is találkozni a gyakorlatban. Előfordul, hogy a mérési hely nem felel meg az előírásoknak – például nincs kiépített mérőplatform, nem biztosított a mintavételi nyílás megfelelő távolságra a könyöktől vagy fojtástól. Ilyenkor a mérés érvénytelen lehet, vagy a labor megtagadja az elvégzését.
Probléma lehet az is, ha a berendezés nem a megszokott üzemállapotban működik a mérés idején, így az eredmények nem tükrözik a valós kibocsátási viszonyokat. Ez különösen visszaüthet akkor, ha az engedélyezési dokumentációban szereplő értékekhez képest nagyobb a mért koncentráció – ebben az esetben a hatóság akár új kibocsátási határértéket is előírhat.
Ne felejtsd el azt sem, hogy az eredmények megőrzése jogszabályi kötelezettség: legalább 5 évig archiválni kell a jegyzőkönyveket, és kérésre be kell tudni mutatni őket.
Mikor érdemes önként mérni?
Vannak esetek, amikor a jogszabály nem ír elő kötelező mérést, de mégis célszerű elvégezni. Ilyen lehet például, ha új technológiát vezetsz be, módosítod a füstgázelvezetést, vagy átalakítod az elszívó rendszert. Ilyenkor a saját érdekeid is azt diktálják, hogy tisztában legyél a kibocsátással.
Az önkéntes mérések segíthetnek a környezetvédelmi stratégia kialakításában, csökkenthetik a kockázatokat, és javíthatják a céged megítélését. Egyre több partner – különösen nemzetközi láncok – kér referenciaadatokat az üzleti együttműködés előtt, így ezek birtokában versenyelőnyhöz is juthatsz.
Ne halogasd, ha érintett vagy
Ha a tevékenységed során pontforrás működik, ne várd meg, amíg a hatóság figyelmeztet vagy bírságol. A kibocsátás mérése nemcsak kötelesség, hanem lehetőség is: arra, hogy tisztábban láss, tudatosabban tervezz, és megelőzd a környezetvédelmi problémákat.
Egy jól szervezett mérési program, megbízható partnerekkel, pontos dokumentációval és következetes nyilvántartással sokkal többet jelent, mint egy kötelező kipipálandó tétel. Ha eddig halogattad, itt az idő, hogy átgondold, mikor esedékes a következő mérés – és mire van szükséged a sikeres lebonyolításhoz.